Last moments

Last moments

Előszó

Megfogta kezem és szótlanul, mozdulatlanul ült ágyam mellett. Az emberi kéz érintése jólesett. A fájdalom elcsendesedett, s a zsongó békében, mely reám köszöntött, megnyugodva éreztem ezt az emberi kezet, amely az idegen világban, a váratlanul reám zuhant nyomorúságban érzelgősség nélkül figyelmeztetett, hogy az emberi részvét és segítség minden szörnyűség közepette is működik. (...) Arcán megjelent az a szomorú mosoly, melyet nem tudok elfelejteni: mintha tehetetlenségében mosolyogna ilyen szomorúan, mintha bevallaná..., hogy tudásának és segítőkészségének körülbelül ez a határa, ez minden, amit egy ember végső szükségben tehet egy másik emberért.

Márai Sándor 

1.        2.         3.          4.         5.          6.          7.

8.      9.      10.         11.        12.         13.         14.

  15.       16.      17.         18.      19.        20.        21.

  22.       23.      24.         25.      26.        27.        28.

  29.         30. 

Utószó

Szeretném azt mondani neked, hogy majd minden megoldódik, és ígérem, hogy ezért mindent meg is fogok tenni. De ha soha többé nem találkozunk, és ez valóban a búcsú, akkor is tudom, hogy egy másik életben viszontlátjuk egymást… Újra egymásra találunk, és lehet, hogy akkor más csillagzat alatt élhetünk majd, és nemcsak abban az időben fogjuk szeretni egymást, hanem visszamenőleg is.

Szerelmünk lapjai